Ezt a bejegyzésemet a Nőiség, szépség, önismeret zárt Facebook csoportomban megosztott cikkre érkezett kommentek inspirálták. A bejegyzés témája a szépség sokszínűsége volt, aktuális alanya pedig Panyi Zsuzsi, aki megírta az ezüstnősödése történetét (amit ide kattintva ti is elolvashattok).
A divatszakmában kezdtem a pályafutásomat. 10 éve vált el élesen a fejemben a személyi styling és a divat, akkor fogalmaztam meg, hogy köszönöm, én ebből így nem kérek, nem akarok ennek részese lenni, vagy bármilyen formában is támogatni, mert úgy tapasztaltam, hogy rettentően kirekesztő.
Ha nem vagy divatos, ha nem ismered és követed a legújabb trendeket, akkor elég ‘cikivagy’. Még a szakmán belül is vannak kategóriák, hogy az egyik tervező menő, a másik meg ciki.
És tíz évvel ezelőtt én azt gondoltam: hol vagyunk kérem, az oviban?!
Akkor már évek óta VALÓDI NŐKkel dolgoztam együtt napi szinten. Azokkal, akiknek azért volt szükségük például személyi stylistra, mert ‘ciki’ volt a stílusuk. Én mindig is kívülálló voltam a divat világában, mert sosem érdekelt annyira, hogy ez alapján vérre menő harcokba menjek vagy kategorizáljam az embereket a megjelenésük miatt. Sőt! Többször tapasztaltam, hogy minél ‘trendibb’ valaki, sokszor annál nagyobb hiány van elfogadásból.
Sajnos trendi lett kicikizni másokat, és a közösségi médiában beszélni arról, amit a két szép szeme közé azért nem mondanék a másiknak. Mert esetleg látnám a reakcióját, ahogy az az “éles, szókimondó, megmondó” komment a lelkéig hatol.
Ez egyik kommentelő szerint ezzel a hajjal Zsuzsi hatvan évesnek tűnik. Szerintem amúgy nem, de tegyük fel. Mi a gond ezzel?
Hogy nem fiatalos?
Ja, hogy a fiatalságkultusz…kérdem én, ezt esetleg egész véletlenül nem a média ültette belénk?
Mi az érték abban, ha én fiatalosnak nézek ki? Ha fiatalabbnak nézek ki a koromnál? Miért ez a cél? Az nem baj, ha ez is, de azt látom a mai világban a nőknél nagy fogalomzavar van, és nagyjából az az EGYETLEN értékünk, ha szépek és fiatalosak vagyunk… vagy ha mégis nyomot hagy rajtunk az idő vasfoga, akkor legalább törekedjünk rá minden felesleges energiánkkal (‘merhátugye annyi feles van, gondolom, itt is mindenki időmilliomos), hogy fiatalok maradjunk.
Nem lehet esetleg, hogy évről-évre egyre több VALÓDI ÉRTÉK-et ismerjünk fel magunkban?
Ahogy az életkorunk száma nő, úgy leszünk egyre bölcsebbek, egyre értékesebbek, hiszen mind több és több TUDÁSsal rendelkezünk: magunkról, a világról, és igen, a szépségről meg a fiatalságról is. És megértjük, hogy mindez nem vagy-vagy, hanem IS-IS. Hogy sokféle szépség létezik.
A 40-es éveinkben ne arra törekedjünk, hogy vagány 30-asnak nézzünk ki, hanem találjuk meg az ÉRTÉKet a MOSTban. Mert lehet sírni azon, hogy már nem vagyok fiatal, és az ősz hajszálak, a ráncok, a plusz kilók megaminden, ám érdemes először megfogni a tényeket. Például
1. Felismerés
Hát, ez van, fiatalabb már nem leszek.
2. Elfogadás
Nem baj, mert a jó oldalát nézem! Mi is az?
És akkor itt jönnének ilyen divatjamúlt dolgok, hogy a külső helyett a belsőre helyezzük a fókuszt, tehát belső értékek. Mert ideális esetben azért csak akadnak azok is, ha már külső fényünk kopik. És mondjuk ez évről-évre előny, hogyha fiatalabb már nem is leszek, tapasztaltabb igen, meg esetleg a belső értékeim is csak nőnek évről-évre, ahogy meghaladom önmagam, legyőzöm énem rosszabb verzióját, és önmagam legjobb verziója leszek.
Mert én valami ilyesmit értek ez alatt, nem pusztán a külsőségeket.
Azt szeretném, ha minden nő megértené, hogy nem ez az egyetlen cél, ne legyen ez a fajta nyomás rajtunk. Hogy tudjuk szépnek látni magunkat. De megértsük, hogy ennél sokkal, sokkal több van bennünk.
Az illusztrációs fotó a https://www.hairstylesamples.com tulajdona.
