A legtöbb munkahelyen nem önmagunkat képviseljük, hanem a céget. Ez azt jelenti, hogy korlátozottan vihetjük bele a saját egyéni stílusunkat és igényeinket a munkába. Azonban stílustanácsadóként épp azt hangsúlyozom, hogy az öltözékünkkel tudatosan vagy nem tudatosan, de folyamatosan kommunikálunk magunkról valamit. Ha ez az üzenet nincs összhangban azzal, amit szeretnénk mondani (ehhez először érdemes tisztázni magunkban, mi is az…), akkor lehetnek félreértések.
Mi a baj a dress code-dal?
Megértem, hogy egyesek számára a dress code-ban előírt öltözködés nem kényelmes, és egyet is értek vele, én is szeretem a kényelmes darabokat, de nem minden helyzetben. Én kifejezetten szeretek elegánsan öltözködni, így számomra egy irodai munka sem lenne nagyon kényelmetlen – vannak ezzel így egy páran.
De akik számára nem komfortos az „egyenruha”, azokban lehet, hogy egy művész veszett el! Sokan így jönnek rá, hogy alapvetően nem is a munkahelyi öltözettel, hanem az egész pályaválasztással van gondjuk, és ez után a felismerés után egy teljesen más munkát választanak. Rengeteg ilyet láttam! 🙂
Olyannal is találkoztam az elmúlt 13 év alatt, hogy valaki csak szimplán munkahelyet váltott, ahol nemcsak az öltözködési kultúra, de a vezetési kultúra, a cég üzenete is teljesen más volt, mint a régi helyen, és ezzel jobban tudott azonosulni.
És sok esetben az a megoldás, ha vállakozó lesz valaki, énmárkát épít. Megszeretik az ügyfelei és nem egy lesz a sok közül, hanem lehet már személyisége is, amit az öltözködése kifejez. És ennek ellenére vagy netalán éppen ezért úgy szeretik majd az ügyfelei a megjelenését, ahogy van.
Ki vagy te? Neked megmutatja a ruhatárad?
Így tizenévvel a személyi stylist szakmában a hátam mögött teljes mértékben úgy gondolom, hogy az öltözködés nagyon sok esetben a lelkünk kivetülése. Az lényegtelen ebben az esetben, hogy tudatos vagy sem, hogy foglalkozunk vele, vagy sem, mert egy ilyen ‘apró’ részlet is, mint a kényelem szeretete önismeretben igen messzire vezethet (csodás utakra!).
Az öltözködés egy nonverbális kommunikáció?
A legtöbbször a problémát abban látom, hogy nagyon sok mindenkinek fogalma sincs mit kommunikál a megjelenésével.
Mondjuk abban a körben ahol ő mozog, az adott öltözködés teljesen normális, átlagos, elfogadott.
Aztán bekerül egy másik közegbe (lehet ez egy megrendelővel való megbeszélés is, egy új munkahely, új élethelyzet, új lakóhely, más társadalmi réteg, stb), és ott teljesen más szabályok érvényesek. Ezek ugye íratlan szabályok, sőt legtöbb esetben nem is szól érte senki, sokszor a legjobb barátaink sem, nehogy megbántsanak azzal, hogy például túl sportos, túl trendi, túl kihívó, már-már közönséges a hatás.
Egyébként sokszor sem a barátok sem a család nem tud szólni a legnagyobb jószándékkal sem, hiszen egy a közeg, így nem látjuk magunkat kívülről, egy másik közeg szemével és (elő)ítéletével.
Én mondjuk a radikális őszinteség híve vagyok, a barátaim meg edzettek, mert tudják, hogy a legjobbat akarom nekik, meg amúgy is minden az arcomra van írva, nem is lehetne letagadni. Ugyanígy az ügyfeleimnek is mindig megmondom, ha nem jó egy hajszín, öltözet, bármi, mert onnan lehet fejlődni, ha felismerjük hogy hol tartunk most és hova szeretnénk eljutni. Az udvarias nem megmondásnak szerintem semmi értelme, viszont visszahúz a fejlődésben. Olvastad már Judit történetét?
Ezt felismerni érzelmi intelligencia és rengeteg tapasztalat kérdése, ez nem stílus kérdés, felette áll.
Aztán hiába a felismerés, majd a megértés, majd a változtatni akarás, be kell látnunk, hogy ez idő és főleg tudás kérdése is. Sokan így jönnek hozzám, hogy oké, rájöttek, látják, értik, hogy ez így nem jó, de nem tudják hogy lenne jó, mert ez egy másik szakma. Meg lehet tanulni, de összetett, ez is idő: hónapok, évek kérdése. Hogyan alakítja ki a személyes stílust a személyi stylist?
Miért van az, hogy van, akinek ezek teljesen nyilvánvaló dolgok, másoknak meg rettentően nehéz?
Szerintem a válasz elég egyszerű:
- Milyen közegből jött valaki?
- Volt-e kitől, honnan megtanulni?
Szülők, tanárok, barátnők – velük épülnek be tudattalanul ezek a dolgok. Amik aztán vagy megállják a helyüket, mikor kikerülünk a nagyvilágba vagy évek múltán rájövünk, hogy nem, és akkor bizony érdemes elkezdeni a fejlesztést, történjen ez bármilyen életkorban.
Van, akire ráolvad a tudás, mert érdekli, ez a hobbija, szeret ilyesmivel foglalkozni. Mást meg más érdekel, mondjuk a számítógépes programozás, nem a megjelenése. Attól még az előnyeit élvezheti ennek a tudásnak.
- Használtatja a megjelenését eszközként, ami segíti a céljai elérésében.
- Megtanulhatja hogy tegyen különbséget abban, hogy mikor képviselheti saját magát, mikor lehet önazonos, és mikor ér el többet azzal, ha az újabban megismert ‘játékszabályokat’ használja. Hiszen a különböző szerepeinket tulajdonképpen felfoghatjuk egyfajta játékként is. Ha nem tetszik az egyik, szerepet válthatunk.
A megjelenésről tanulhatsz a különböző eseményeimen, workshopjaimon!
