A Nőiség, szépség, önismeret-avagy légy önmagad legjobb verziója-Szemes Nóra Facebook csoportomat a külső-belső szépségnek szentelem, ezek összefüggését tanulmányozom kb 20 éve. Az első 19 évben ez nem tudatosan történt, csak később jöttem rá, hogy mindig is ezt a témát vizsgáltam. Azonban az elmúlt egy évben komoly kutatásokat folytatok ezen a területen – a magam kezdetleges eszközeivel, amit mindössze a kíváncsiság hajt.
A szépség=egészség?
Sok irányból megközelíthetjük a kérdést, én most a külső oldaláról teszem, ami alatt a közvélemény is érti a szépség fogalmát. Aki régebb óta követi az írásaimat, az tudja, hogy számomra ez sokkal mélyebbre vezető téma, de egy blogposzt terjedelme nem sokra elég, ugye.
Szóval a legtöbb dolog, amit a nők nem szeretnek, csúnyának találnak magukon, az egészséggel függ össze.
A média nyilván kihasználja a nők önbizalomhiányát (sőt, mi több, ő maga generálja, de ez megint egy másik téma), mindenféle szuper termékeket eladva nekik.
Ki a felelős mindezért?
Elmondom én hogy gondolom:
- Én abban hiszek, hogy a szépség a testünk egészségi állapotától jelentősen függ
- Ami pedig leginkább az életmódunktól függ.
- Amiért nagyban mi magunk vagyunk a felelősek, tehát ez a része rögtön összefügg az egyéni felelősségvállalásunkkal. Ahogy élünk, azt mi csináljuk magunkkal.
Az, hogy mit eszünk, hogy mozgunk-e és mennyit, mennyit stresszelünk, stb. Nem könnyű megváltoztatni ezeket a sokszor évtizedek óta berögzült szokásokat, én magam is ezen megyek keresztül évek óta. És évekig eltart még….
A felelősségvállalás alatt egyébként azt értem, hogy elismerem, hogy rajtam áll. Ennyi. Nem szükséges önmarcangolni, hibáztatni vagy utálni magunkat. Sokan ezért nem mernek felelősséget vállalni, mert úgy gondolják, az valamilyen negatív dolog kell, hogy legyen. Pedig nem!
Elismerem, hogy eddig nem csináltam jól, hogy még most sem megy jól, ezt tudatosítom, és ennyi. Önmagam legjobb barátja vagyok, nem az ellensége. Ez lenne a cél. Tehát megértő vagyok magammal.
Példa: Nem kell megdicsérnem magam a napi két tábla csoki után, nyilván. De nem kell úgy csinálnom sem, hogy elbagatellizálom, hogy mindegy az, mert mások is. Utálnom sem kell magam, meg akaratgyengének tituálnom magam.
De elbeszélgethetek magammal miért van szükségem erre. Mint ahogy egy kisgyerekkel beszélget az ember. A bennünk élő gyermekkel. Megértően. Hogy miért jó ez a lelkemnek. Mert nyilván csak annak jó, a testemnek kevésbé. És akkor türelmesen várok, amíg össze tudom szedni magam, hogy változtassak. Apró lépésekben. A saját tempómban.
És akkor, ha megtapasztalom az egészséges(ebb) életmód előnyeit, akkor nem hiszek abban, hogy az ultra drága csodakrém oldja meg a pattanásaimat, a ráncaimat, a bőrhibáimat. Vagy csak a botox, a sminktetoválás meg az önmagam teljes mesterséges átalakítása az egyetlen megoldás, hogy végre szépnek lássam magam. Mert tudom, hogy ez összetettebb annál. Hogy meg kell dolgoznom érte, hogy visszakapjam azt, ami korábban természetes volt. Hogy teljes átalakítással jár.
De amiért megdolgozom, azt utána jobban is értékelem.
(A kép illusztráció, forrása: Ambasada Turbanska Salon)
