Az elmúlt napokban érdekes párbeszéd alakult ki a Nőiség, szépség, önismeret zárt Facebook csoportomban. Márti az Őrült, dilis szerelem c. film egyik jelenete kapcsán vetette fel ezt a nagyon fontos és érdekes kérdést: Vajon ha másodkézből szerezzük be magunkat a ruhákat, azzal leértékeljük önmagunkat? Képtelenek vagyunk az önszeretetre? Tudat alatt azt üzenjük magunknak, nem érdemled meg az új, jó minőségű ruhákat?
A filmben magyarul elhangzó párbeszéd valahogy így szól:
“- Irány a kínai, ott tökéletes farmert veszek magamnak!
– Ennél te többet érsz!”
(Angolul egyébként nem kínait mond a szereplő, hanem GAP-et, ami itthon ha nem is high fashionnek, de mégis jobb márkának számít, mint a fast fashion társai.)
Miért kell egy vásárlási helyszínnél önszeretetről beszélni?
Szerintem a fenti kérdésekre a választ valószínű mindenki saját magának tudja megadni, mert ez rendkívül sok tényezős. A legfontosabb nyilván az: Hogy érezzük magunkat? Mi magunk cikinek tartjuk-e, jól érezzük-e magunkat?
Egy ponton túl szerintem teljesen mindegy, honnan van az az adott darab, ha az ember önértékelése rendben van.
Ameddig nincsen, addig sokszor azért kellenek a nagy márkák, főleg a feliratok, hogy megadja azt a külső magabiztosságot, ami belül nincs meg. Bizonyos körökben ez elvárás, és, ha szűkebb-tágabb ismerősök között ez van, akkor ez minket is mindenképpen befolyásolni fog. (Láttad már a Márka VS minőség című videómat? Ott kitérek erre bővebben is.)
A fogyasztói társadalom az, ami leginkább befolyásolja a döntéseinket, és ez olyan szinten tudatalatti manipuláció a reklámok által, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni az efféle pszichológiai hadviselésnek. Szóval az ‘ennél te többet érsz’ és ‘mert megérdemlem’ típusú szlogenek alapvetően a fogyasztói társadalom mondatai.
Ezeket a mondatokat ideális esetben olyanokra használjuk, mint hogy: “többet érsz, mint hogy benne maradj egy méltatlan kapcsolatban, munkahelyen,” vagy “megérdemled, hogy te is elfogadva, tisztelve és szeretve legyél.”
Csak ha ezeket a lényegi dolgokat nem adjuk meg magunknak, akkor könnyen elhitethető, hogy egy termék az, amire valójában szükségünk van.
Hogy tudod ezt az érzést megfogni?
Talán ott lehet leginkább leellenőrizni, hogy mennyi ideig okoz örömet az az adott darab a megszerzése után?
- Ha hosszú ideig, évekig, akkor megéri ‘befektetni’.
- Ha rövid ideig, akkor csak valószínű valamilyen pótlék volt, és nem az az igazi megoldás a problémánkra.
Az egyik ember ruhákra költ többet, a másik meg könyvekre, tanfolyamokra vagy ételre, lakberendezésre, nyugdíjra spórol, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Mindenkinek a saját döntése, nincs jó vagy rossz. Döntés van.
