Úgy indult, hogy láttam egy lányt, aki kagylót gyűjtött… aztán jobban megfigyelve rájöttem, hogy nem is kagylót gyűjt, hanem műanyagot! Gondoltam, hát ez milyen fantasztikus ötlet, végül is kagyló vagy műanyag majdnem mindegy, egyszer ez, egyszer az, mikor melyik van kéznél 🙂
Úgyhogy azóta minden nap, mikor napfelkeltekor sétálgatok a parton, közben plasztikszemetet is gyűjtök. Egészen meditatív tevékenység amúgy, rettentően megnyugtató csak egy dologra koncentrálni, az elme teljesen kikapcsol és elindul a “flow” érzés (annyira, hogy egyszer nem vettem észre az időt, 4 óra után annyira leégtem, hogy 4 napig tartott kihevernem :D)
Testedzésnek sem utolsó több száz alkalommal leguggolni (lehajolni fárasztóbb).
Szóval ajánlom mindenkinek, mert a nyaralásán az ember általában nem szemetet szeretne szedni, dehát kagyló vagy szemét tényleg egyre megy, a mozdulat ugyanaz, csak az utóbbi még hasznos is.
Ha esetleg van olyan, aki nem hallott a “mikroplasztik” szóról, érdemes rákeresni. Nem csak a szemünket bántja (de, amúgy azt is), hanem a pici (nagy) műanyagokat megeszik a halak és tengeri élőlények, mi meg végső soron azokat esszük meg, szóval a saját egészségünk érdekében is érdemes kis lépéseket tenni.
Miket találtam?
• zacskók minden méretben
• kupakok
• csomagolások
• tubusok, palackok
• fogkefe, fogkrém
• öngyújtó
• szívószál, műanyag pohár
És még ezer más darabot.
A specialitásom a víz, homok alatti műanyagok kiásása lett. Néha csak egy apró rész lóg ki, a nagyja pedig víz alatt van. Ó, és teszem hozzá, gyerekekkel is rettentő móka, sok kisgyerek, aki látott, kérdezte, mit csinál a néni. Igazi játék lehet közösen gyűjteni a “kincseket”. 🙂
És természetesen ezt nem csak tenger, hanem bármilyen élővíz mellett lehet tenni.
Ha már csak egy valakit sikerült meggyőznöm, már megérte!
