Én, ha látok egy különösen szép nőt vagy lányt, akkor örülök. Valahogy úgy, mint amikor az ember meglát egy gyönyörű virágot, és örül neki. Csak csodálom. Nem kezdek el irigykedni, féltékenykedni, összehasonlítgatni magam vele.
Egyrészt mi értelme, mi alapján? Másrészt meg mire megy az ember vele? Ha pozitívan jön ki, akkor örül, ha negatívan, akkor meg bosszantja és rosszul érzi magát?
Lehet elismerni a másik szépségét, anélkül, hogy a mi magunk szépségét mellé tennénk. Nem kell összehasonlítani. Nem kell versenyezni.
A szépség az egyben kincs és egyben átok is: érdemes lehet őszíntén elbeszélgetni egy különösen szép nővel arról, ő hogy érzi magát a bőrében, neki milyen az élete.
- Milyen előnyökhöz jutott a külseje által
- Milyen hátrányok érték
- Vajon a szépség azt jelenti, hogy könnyebb is az élete?
- Hogy őt nem hagyják el?
- Hogy ő boldogabb?
- Hogy ő gazdagabb?
- Hogy ő elégedettebb?
- Hogy kevesebb csalódás éri?
- Hogy kevesebb bántás éri?
- Hogy egyszerűbb az élete?
A válasz általában nem. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Mégis, aki csak a külsőt látja, és az alapján ítélkezik (akár pozitív, akár negatív irányba). Egy fals kép alapján ítél, és ezáltal rossz következtetésekre jut a saját életét illetően. Messzire vivő gondolatok ezek. És a vége az, hogy jó lenne az embereknek beszélgetni egymással, mielőtt negatív következtetésekre jutnának.
