Épp a mai napon 5 éve fejeztem be az El Camino-t! Ez az egyik dolog, amire a legbüszkébb vagyok. Miért?
Úgy mentem, hogy:
- eldöntöttem egy ‘hang’ra hallgatva 6 héttel az út előtt
- mindenféle előzetes tudás vagy felkészülés
- vagy bárminemű edzettség nélkül
Azért tudtam megcsinálni, mert eldöntöttem, hogy megcsinálom!
- 35 nap alatt 900 km séta
- néha hegyekben
- hol 10, hol 40 fokban
Előtte nemhogy nagy túrázó nem voltam, de ‘kis túrázó’ sem, 20 km-től meg akartam halni. Itt pedig napi átlag 25-30 km-ek voltak. 😁 Annyira voltam jó edzettségi szinten, hogy amikor felvettem először a 7 kilós hátizsákomat, konkrétan egyensúlyoznom kellett, hogy ne essek rögtön hanyatt. Aztán ezt napi 6-8 órán keresztül kellett cipelni magammal, rögtön az első napon hegynek fel 28 kilométeren keresztül. 😁 Nem hogy ‘hátizsákos’ nem voltam, de hostelekben, közösségi szállásokon, emeletes ágyon aludni – néha akár 100 idegennel – sem volt élményem odáig.
Az El Camino-ról annyit tudtam, hogy valami út Spanyolországban, amit a vallásos emberek tesznek meg. Azt hittem, hogy valahol az ország közepén megy észak-dél irányban. Hát majdnem! Az ország északi részén megy kelet-nyugat irányban. 🤣 Amikor megvenni készültem a repülőjegyet, akkor jöttem rá, hogy fogalmam sincs, melyik városban kezdődik és hol végződik. 😳 De ugye a Google a barátunk!
Szinte egy barátom sem hitte el, hogy valóban el fogok menni
teljesen egyedül
egy hátizsákkal
3 váltás ruhában.
De azt, hogy ha el is megyek, akkor meg is csinálom, és nem sírva jövök haza az első géppel, na azt tényleg ki gondolta volna?!
És életem egyik legmeghatározóbb időszaka lett! 💕 Önismeret, önlegyőzés, a magamról alkotott képem újradefiniálása. Voltak nehézségek, de semmire el nem cserélném!
Még azt sem, amikor az utolsó 3 napon végig esőben sétáltam, teljesen egyedül, a gondolataimba merülve, készülve a visszatérésre a ‘világba’. Annyira átázott mindenem, hogy másnapra sem száradt meg, így reggel is vizes cuccokba bújtam bele, és mentem tovább az akkora ködben is, mikor 2 méterre, ha elláttam.
Ez a fotó akkor készült, mikor megérkeztem Finisterre-be, a végállomásra, és először láttam meg a tengert. 💕
